Az első ecsetvonások a legtávolabbi szigetről

(Acquart – Vízi művészet)

Képzeljétek csak el, milyen lenne egy háromszáz lakosú településen élni. Elsőre talán kicsinek tűnhet, de ha azt is hozzáteszem, hogy a hely a tengerparton van, úgy már talán nem is hangzik olyan rosszul. Jó a levegő, nyáron lehet strandolni, talán még vitorlázni is. Hétvégente átugrik az ember a közeli városba… Hoppá, azt nem, a közeli város ugyanis nem létezik, ugyanúgy, ahogy a közeli falu sem. Egy szigeten vagyunk, méghozzá vulkanikus szigeten. Egye fene, akkor kompra szállunk és áthajózunk a közeli szigetre, úgy, mintha mondjuk Stromboliról Liparira mennénk. Nem, ez sem megy. A legközelebbi sziget 2172 kilométerre található. Szent Ilona szigete az, ahova annak idején Napóleont száműzték.

Isten hozott Tristan da Cunhán, a világ legtávolabb eső, emberek által lakott szigetén, mely Fokvárostól 2810 kilométerre található a déli Atlanti-óceán kellős közepén. 2810 kilométer, ugyan mi az? Egyszerű a válasz: körülbelül egy hétnyi hajóút. Rendben, akkor hánykor indul a hajó? Nem úgy van feltéve a kérdés, hogy hánykor indul, hanem, hogy melyik hónapban. Az év során ugyanis mindössze tíz alkalommal megy hajó a szigetre és ugyanennyiszer lehet elhajózni onnan Fokvárosba.

Tristan da Cunha, ahova első magyarként Fa Nándor jutott el a Szent Jupát fedélzetén Gál Józseffel megtett világkörüli vitorlástúráján, csodálatos hely lehet, és akik ott élnek, boldogan élnek és eszük ágában sincs elhagyni a szigetet. Amikor 1961-ben kitört a vulkán, az összes lakost áttelepítették Nagy-Britanniába (a négy szigetből álló szigetcsoport, melyek közül Tristan da Cunha a legnagyobb és az egyetlen lakott sziget, az Egyesült Királysághoz tartozik), de amint normalizálódott a helyzet, visszatértek a szigetre, újjáépítették a megrongálódott házakat, és ott folytatták földművelő- és homárhalász életmódjukat, ahol abbahagyták. Ők ott születtek, és ez az ő döntésük volt.

Nem így történt viszont az angol festőművész, Augustus Earle esetében, aki 1824-ben kalandos, és szinte humoros körülmények között keveredett a szigetre. Earle egy Rio de Janeiro-ból Calcuttába tartó hajón utazott. Az Atlanti-óceánon egy vihar megállásra kényszerítette a hajót, pont Tristan da Cunha partjainál. A több napos várakozás során a festőművész úgy döntött, hogy kutyája, és a legénység egy tagja, Thomas Gooch társaságában csónakkal kievez a partra. A sikeres festő boldog volt, hogy egy olyan helyre jutott el, ahol még egy művész sem járt, és azonnal munkához látott.

Solitude, watching the horizon at sun set, in the hopes of seeing a vessel

Három nap múlva azonban nyugalmát erősen felzaklatta a látvány, ahogy a hajó lassanként egyre jobban eltávolodott a szigettől. Érthetetlen módon a kapitány úgy döntött, ottfelejti a festőművészt a szigeten, hasonlóan ahhoz, ahogy manapság egyesek a feleségüket szokták otthagyni az autópálya melletti pihenőhelyen. Earle és Gooch nyolc hónapig maradtak Tristan da Cunhán, – egy idő után úgy látszik, valakinek csak beugrott, hogy ottfelejtették őket az akkoriban mindössze hat felnőtt és néhány gyerek lakta szigeten, és eljöttek értük.

A kalandot Earle tizenhat, a szigeten készült műve élte túl, melyek később a híres, Tristan da Cunhai bélyegekre is felkerültek. A szép bélyegek Tristan da Cunha hivatalos weboldalán vásárolhatók meg, no és persze helyben is. Hisz végülis az a 2810 kilométernyi hajóút Fokvárostól igazán semmiség.

 

INFORMÁCIÓ:

www.tristandc.com

Tristan da Cunhai bélyegek:

http://www.tristandc.com/po/stamps201413.php

 

Lascia un commento

Il tuo indirizzo email non sarà pubblicato. I campi obbligatori sono contrassegnati *

%d blogger hanno fatto clic su Mi Piace per questo: